Róma művészete: Az →ókeresztény művészet Rómában, a →katakombákban született, ahol formailag a késő antik keretekbe illeszkedő fest. és szobrászat a kerségben gyökerező jelképes tartalma által új műv. fejlődés forrása lett. Egyik legkorábbi, a Kr. u. 1. sz-ból származó folyosórendszer a Via Appia Antiquán a →Callistus-katakomba. 314: a kerség államvallássá tétele után a műv. befolyása ugrásszerűen megnőtt. Mivel a ker. istentiszt. nagy tömegű hívő elhelyezését kívánta meg a tp. belsejében, e célra nem az antik tp., hanem az antik gyűlésterem felelt meg. Így került sor a bazilikák egyh. rendeltetésű továbbfejlesztésére. Oszlopsorokkal elválasztott 3 v. 5 hajós, nagy méretű óker. baz-k épültek a 4. sz-tól, nemegyszer korábbi kisebb antik épületek fölhasználásával (→vatikáni Szent Péter-bazilika, Falakon kívüli →Szent Pál-bazilika, →Santa Maria Maggiore-bazilika, →lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház). A hosszhajós alaprajz mellett a centrális elrendezést is kedvelték (S. Constanza, →San Stefano Rotondo-templom). Az óker. tp-ok legfőbb ékessége a növényi és állatalakos díszítésekkel körített figurális kompozíciókat megjelenítő mozaikok (S. Maria Maggiore, →Szent Pudentiana-bazilika, S. Agnese). - Róma egyh. építészetének 2. nagy korszaka a 12-13. sz., amikor az óker. baz-kat átalakították, s bennük új mozaikok, falfestmények készültek (→Szent Kelemen-bazilika, →Szent Lőrinc-bazilika, →Santa Maria in Trastevere, S. Cecilia, →Santa Maria in Cosmedin). Ekkor épültek a kozmata díszítésű kerengők (S. Paolo, Laterán) és a szabadon álló tornyok is (S. Maria in Trastevere, S. Maria in Cosmedin, S. Lorenzo). Róma egyetlen jelentős gótikus egyháza a →Santa Maria sopra Minerva (13-15. sz.). A S. Pietro in Montorio udvarán áll Bramante kör alaprajzú, kupolás →Tempiettója, a reneszánsz építészet remeke. - A 3. nagy építési korszak a 16-17. sz. Az 1500-as években emelték a lebontott óker. baz. helyén az új →vatikáni Szent Péter-bazilika (Bramante, →Raffaello). Kupoláját, Róma máig érvényes jelképét →Michelangelo, a hosszhajót és a homlokzatot Carlo Maderna tervezte. Előtte a kolonnádokkal körülvett tér Bernini műve. - A barokk építészet alapvető kezdeményezése a →Jézus nevéről nevezett jezsuita főtemplom (Al Gesù): →Vignola a főhajót kétoldalt kpnasorral keretezte, s megoldása századokra kiható minta lett. A tp. drámaiságában is kiegyensúlyozott homlokzata Giacomo della Porta műve. - A 17. sz: a legnagyobb ol. építészek tervei szerint valósultak meg Róma kevert alaprajzi szerkezetű, sokszor kupolával fedett, változatos és finom művészi érzékkel megoldott homlokzatú tp-ai (Borromini: S. Agnese, S. Carlo alle quattro fontane, S. Ivo; Bernini: S. Andrea al Quirinale; Carlo Rainaldi: S. Andrea della Valle homlokzata; Maderna: S. Andrea della Valle, →Santa Maria della Vittoria, S. Susanna). A monumentális róm. barokk utolsó példája a →lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház hatalmas, már klasszicizáló homlokzata (Alessandro Galilei). Róma egyh. épületei és múz-ai számos világhírű egyh. témájú műalkotást őriznek (Michelangelo: Pietà, Mózes; Bernini: Avilai Szt Teréz elragadtatása), elsősorban a vatikáni gyűjt-ek. -

Az építészet nagy hatással volt az 1550 k. született barokk kertművészetre, ami viszont a szobrászat számára biztosított fellendülést. Róma környékén 1500-1650: nagyarányú kertépítés folyt. A kor e műv-ének szép példája a Villa Montalto kertje az Esquilinus dombon; Domenico Fontana V. Sixtus p. (ur. 1585-90) részére 1585: építette. A főbejárattól 3 út fut szét legyező alakban fasorokkal kísérve, tengelyvonalukban egy-egy lezáró motívum (kaput, kút, szobor). Az utak közti mezők, virágágyak e fasoroknak, sugaraknak vannak alárendelve. A barokk felfogásban először érvényesül a perspektíva; a négyzetes táblák helyett megjelent a középet fokozottan kiemelő, erős ellentétekkel dolgozó, nagyvonalú egységre irányuló kompozíció, erős fény-árnyék kontrasztokkal a sötét lombtömegek és a világos, csillogó, fényes márványfelületek ellentétében. Bár a természeti elemek hatását az építész fokozta, egyben a formák túlzó bőségével megjelenő épület szolgálatába kényszerítette. A derűs, nyugodt hangulat helyett az ünnepélyes, lenyűgöző hatású perspektívákra, egybefoglalt nagy látványokra törekedtek, a feszültségekkel teli tér- és tömegformálás lett uralkodó. A vonalszerű szökőkutak helyett a 17. sz. elején megjelent a víz tömegszerű használata, széles, nagy, mozgó vízfelületekkel. - A 17-18. sz: épült a Villa Falconieri (La Rufina, 1548), a Villa Lancelotti és a Villa Aldobrandini. Utóbbit 1598-1603: Giacomo della Porta, Michelangelo tanítványa építette. Díszterme elöl erkélyre nyílik, hátul a hegyoldalból kivágott udvart félkörösen magas támfal övezi, fent korláttal, benne építészeti homlokzat-tagoló elemek között barlangok, fülkék láthatók cseppköves burkolással, szoboralakokkal. A támfal fölött sűrű, bozótszerű ültetés van. A középvonal mentén, a bozótba bevágott folyosószerű tisztáson a domboldalon 2 keskeny lépcső között vízesések sorozata, ún. vízlépcső van, melynek felső végén 2 oszlop emelkedik; az oszlopfőkön szökőkút van, a víz az oszlopok oldalán, csavarvonalas folyókon át jut a vízlépcsőbe, amelynek korlátai is keskeny vízesések sorozatából állanak. E vízművek táplálására a vizet 6 mérföldről a föld alatt vezetik ide; a víz a főtengely legfelső végén, természetesnek ható barlangból lép ki a felszínre, majd szélesen alázuhanó vízeséssel jut le a 2 oszlop teraszára. - A Villa Albani kertje a 18. sz. közepén épült Albani bíb. antik műemlékekből álló gyűjt-e részére. A kert 2 egymást merőlegesen keresztező tengelye közül az egyik a főbejárattól indul sűrű bozóton, erdőszerű faültetvények közé bevágott hosszú tisztáson át, és a terület határán hatalmas szoborral zárul; a másik tengely ezt második harmadában keresztezi, s ennek egyik végén a főépület, a Casino, a másik végén a „kávéház”-nak nevezett pavilon áll. A 2 épület környezetében a terep diktálta, különböző, de csekély eltérésű szinteken bukszuscirádás, hímzéses parterre-ek, virágos ágyak vannak, a barokk kor jellegzetes díszítőelemei. A kert alkotóit a helyi hagyomány iránti tiszt. vezette, amikor a kor ált. műv. irányzatával szemben tudatosan nyúltak vissza a környezetben otthonos reneszánsz jellegű megoldásokhoz. **

Pogány Frigyes: ~. Bp., 1967. - Kirschbaum II:77. - Lipffert 1976:124. - MNL II:172. - Stirling 1996.